Kinczel RózsiKinczel Rózsi – író, költő, zenész

Kinczel Rózsi  1932-ben született  Parádsasváron. Közgazdasági végzettsége van, pénzügyi számviteli területen dolgozott  nyugdíjba vonulásáig.
1956-os helytállásáért 1999-ben megkapta a Magyar Köztársaság elnöke 56-os Emléklap kitüntetést.

Éveim  sokaságáról a ráncok mélység árulkodik. A lelkemben megszületett gondolatok, az érzések, érzelmek szeretetből  táplálkoznak és a szavak, a rímek összecsengésével verseimben ölelnek testet.
A hazaszeretetről, az ember, az élet és a természet szeretetéről mondatok láncolatában őszintén vallok. Az évek során szerzett bölcsesség segít abban, hogy derűvel szemlélve a kudarcokat, sikereket és az élet furcsaságait.  Hiszek az igaz szó embert formáló erejében és álarc nélkül, a becsület és tisztesség jegyében írom verseimet.

Versesköteteim:  ” Szülőföldem Parádsasvár ” 2002
” Vándorúton ” 2004

Az én falum

Nem tudom , hogy más mit érez,
szülőfalum nekem: az élet!
A sors jutalma, úgy hiszem,
hogy életem itt élhetem.

Ha derűs napra ébredek,
kirajzolódnak a kék hegyek,
égen, s földön a nap ragyog,
s szívemben zsongnak víg dalok.

Ha felhőtenger vesz körül,
a tájék a ködben elmerül,
az ég és föld egy végtelen,
s a csend nyugalma átölel.

Ha langyos eső permetez,
vagy zápor mossa a földeket,
friss erőt nyer erdő, s a rét,
s szivárványt fest egy égi kéz.

Télen, mikor a napsugár
a hófedte tájon táncot jár,
gyémánt szikrákat szór a hó,
s jégcsapot hizlal, ha olvadó.

Ha a környező nagy hegyek
csúcsáról a völgybe tekintek,
kedves falum tárul elém,
otthonom, ahol élek én,

s a kiterjedt erdők, dombok
a szűk völgyek, gyors patakok,
forrás, tavak és tisztások,
vadak, gombák, vadvirágok.

Nincs gazdagabb, bájos vidék,
hol annyi kincset rejt föld, s az ég
mint ez a völgy, e kedves hely,
ki rátalál otthonra lel.

Kastélya neoreneszánsz.
E hazában legszebb! – mondják
A homlokzat, – torony, – kémény,
mesét idéző szép élmény.

Van szénsavas kénes vize,
„cseviceként ismert” neve,
s üveggyártó kemencéje,
márkát gyártó mestersége
(reméljük, lesz még jövője).

Van csillogó halastava,
S van ivóvízgyűjtő tava.
Köszörűvölgy ásványvizét
élvezi az egész környék.

Van harang a kápolnában,
ha megkondul, zeng a Mátra.
ős-juhar, fenyőfák, tölgyek,
s madársereg, dalos-színes.

S vannak békés, jó emberek,
szorgos-ügyes munkáskezek.
A tehetség itt nem ritka,
apáról fiúra száll titka.

Nem csoda hát, hogy úgy érzem:
nincs szebb, mint a szülőföldem.
Aki itt élt, vagy csak itt járt,
visszavágyik. Ez is honvágy.

Ps.2006.03.16.
Kinczel Rózsi