2018. augusztus 15-én kaptam emailben egyik -nem parádsasvári- családtagomtól a tervezett Ősjuhar Tanösvény Előzetes Vizsgálati Dokumentációját.
Már a forrás meglepett, hiszen az ilyesmiről – véleményem szerint – elsősorban az érintetteknek kellene, kellett volna értesülniük. A mellékletben szereplő látványtervek megleptek. Jól esett a gondolat, hogy a faluért épül valami, ám elszomorított, kicsit fel is háborított a tervezet.
Ha rövid és tömör szeretnék lenni, annyit írnék, hogy a megvalósítandó betonösvény és a hozzá kapcsolódó elemek eltúlzottak, erőltetettek, tájidegenek, s – véleményem szerint (helyben élő kisgyermekes anyuka vagyok)- nem szolgálják a kitűzött célt.
2018. augusztus 17-én tudtam bemenni az önkormányzathoz, keresve a kifüggesztett dokumentumokat, amelyek alapján alaposabb és hivatalosabb betekintést nyerhettem volna a tervekbe, a helyesebb véleményformálás végett.
A hirdetőfalon nem találtam a dokumentumot, a település honlapján található link többször is vírusos, 18+-os oldalra irányított, de végül csak eljutottam az Ősjuhar Tanösvényhez. Leírást, a korábban emailben kapott látványterveket is tartalmazó hivatalos dokumentumot, vagy ahhoz hasonlót itt sem leltem, csak „Hozzászólás”-i lehetőséget és egy – vélhetően az önkormányzati hirdetőre korábban kifüggesztett, majd beszkennelt, s feltöltött oldalakat tartalmazó- iratot. Utóbbin kézzel írottan szerepelt, hogy a hivatalos – gondolom véleményezésre felkínált – dokumentum 2018.07.27. és 2018.08.16-ig volt kihirdetésen (bár ebben sem szerepeltek a látványtervek). Épp lekéstem, de talán szavaim még meghallgattatnak az illetékeseknél.
Mindenek előtt leszögezném, hogy nagyon örülök, hogy a település vezetése tenni próbál a falu lakosainak érdekében! Ez dicsérendő!
A módszert és a kivitelezést azonban egyáltalán nem találom szerencsésnek.
Elhibázott az, amire már utaltam, hogy a falu lakosaihoz szinte csak az utolsó pillanatban jut el az információ. Azt a való élet mindennapjai során szinte kizártnak tartom, hogy valaki naponta vagy akár hetente bejárjon az önkormányzathoz azért, hogy megnézze, esetleg került-e a hirdetőfalra valami őt érintő dolog. Bár lehet, hogy erre csak én nem szakítottam időt.
Úgy vélem, sokkal jobb tervek születtek volna, még ha minden bizonnyal több vita árán is, ha az ötlet megszületése után információt gyűjtöttek volna arról, hogy a lakosok mit, hogyan szeretnének. Nyilvánvaló, hogy a falu minden egyes lakójának egyaránt megfelelő végleges eredmény így sem született volna, de talán hasznos javaslatok nyomán kompromisszumos megoldás igen.
Az igazság az, hogy most azt sem tudom, hogy az általam begépelt sok-sok betű felesleges-e, vagy még nem elkésett.
A látványterveket nézve kisgyermekes (bár egyébként nem aggodalmaskodó) szülőként és lelkes természetvédőként megijedtem a betonösvény láttán. A minimál stílusú műkő vagy beton borítás jól mutatna egy modern városban, de nem hiszem, hogy illeszkedik egy tájvédelmi körzetben megbúvó szép kis faluba, mint amilyen Parádsasvár. A cikkcakk alakú járda ugyan nem hagyja felgyorsulni annyira a futó vagy kismotorozó, bicikliző gyerekeket, mintha az a szintvonalakra merőlegesen, egyenesen futna lefelé, de annyira igen, hogy a fordulópontokon esetlegesen balesetet szenvedjenek (egészen konkrétan: szétfejeljék a betonszegélyt). Persze elhangozhat, hogy ez egy GYALOGösvény, de ezt a játszótérre igyekvő gyerekekkel nehéz lesz megértetni.
Téli, fagyos napokon nem tudom, hogy a csúszásmentességet hogy oldják majd meg. Nyáron pedig (tartva az egyre sűrűbben előforduló hőségnapoktól) nem tudom, hogy hogyan lesz elviselhető a forróság. Olvastam, hogy fakivágást nem terveznek, de amennyire emlékszem, a telek jelentős része fa-, s így árnyékmentes. A remélhető fatelepítések -sikeres szárbaszökkenés esetén is- csak évek, évtizedek után nyújtanak árnyékot. Ez a tény a kisgyermekek, terhes anyák és nyugdíjasok, de például a szív-és érrendszeri betegségben szenvedők számára sem teszi vélhetően vonzóvá a tervezett tanösvényt. És akkor a mai világunkat átszövő interaktivitás-élmény elvárásainak problémakörét most még ki sem bontom. (Persze ez utóbbi nyilván tetemes költségterhet is magával vonna, ami feltehetőleg elkerülendő. Megértem.)
A látványterveken szereplő játszótér nagyon takaros, de ha kukacoskodni akarok, akkor a beruházás költségének igencsak kis százaléka jut erre. Ezt kisgyermekes szülőként szintén szomorúan fogadtam. Az árnyékra visszatérve: bízom abban, hogy a legmelegebb órákban a patakparti fák beárnyékolják majd a játszóteret.
Az igazság az, hogy a fentieket megállapítva feltettem magamban a kérdést, hogy valójában kinek, kiknek épül ez a tanösvény?
Bevallom a helyszínválasztást sem értem, hiszen tanösvényt általában egy szép, önmagában is értéket képviselő helyen létesítenek, hogy azt bemutassák. Itt lecsupaszítva a dolgot inkább arról van szó, hogy van egy üres telek, amin erőltetünk egy funkciót. Parádsasvár hihetetlenül szerencsés helyzetben van, hiszen a falu beékelődött egy erdőbe. Ezt nem szégyellni, hanem kihasználni kellene!
Kritikát megfogalmazni könnyű – gondolhatják, de javaslataim is lennének.
Azt a telket elfelejteném. A tanösvényt a falu széli erdőben vezetném, már meglévő turistaútvonalon, ahol egyrészt sokkal kézenfoghatóbb a természet, hiszen ott van körülöttem, az erdő árnyékot ad már a megvalósítás napjától. (A tanösvény mentén persze illene eltakarítani az odahordott szemetet, zöldhulladékot. Ha meghirdetnek faluszinten szervezett önkéntes munkát, jelentkezem.) Bizonyos távolságonként pedig elhelyezném a betoncikkcakk mentére tervezett ismertetőtáblákat.
A játszóteret inkább tudnám elképzelni a tekepálya mögötti területen, illetve a kultúrház és a templomkert közötti területen, ami egyrészt többé-kevésbé vízszintes, másrészt jelenleg is félárnyékos, harmadrészt sövény által körbekerített (gyerekek útra való kiszaladását lassítandó/megakadályozandó). Ahol korábban volt a kis játszótér, szintén hanyagolnám, hiszen nem a legszebb látvány a kocsma közönsége egy fejlődő gyermek számára.
Ha mindenképpen marad a tervezetben szereplő telek a tanösvény megvalósítására, akkor is előtérbe helyezném a tájba illeszkedést és a használhatóságot. Annyi jó példa van már hasonlóra országszerte. Tájékozódásként egy link: http://minimatine.hu/izgalmas-tanosveny-gyerekkel/
A közelmúltban jártunk Sopronban, ahol a Károly-kilátóhoz vezető út mentén alakítottak ki meseösvényt, amely 1,5-12 éves gyerekeket szolgál, bár szülőként is jól szórakoztunk. Mivel 2018tavaszán adták át, nem szerepel az előbbi felsorolásban, interneten könnyen megtalálható. Lényeg, hogy nem erőltettek be az erdőbe valami oda nem illőt, hanem az ott is megtalálható anyagokból, így rönkökből, botokból, kövekből alakítottak ki valami olyat, ami vonzza a látogatókat és leköti a gyerekeket. Nekünk nagyon tetszett, talán onnan is meríthetnek/meríthettek volna ötleteket.
Észrevételeimet, javaslataimat magánszemélyként, parádsasvári lakosként fogalmaztam meg. A teljes hivatalos tervdokumentációt ugyebár nem ismerem, valamint ha a jogszabályi tájékozatlanságom miatt esetlegesen figyelmen kívül hagytam valamilyen (gátló) tényezőt, kérem nézzék el nekem!
Tisztelt Hölgyem/Uram!
2018. augusztus 15-én kaptam emailben egyik -nem parádsasvári- családtagomtól a tervezett Ősjuhar Tanösvény Előzetes Vizsgálati Dokumentációját.
Már a forrás meglepett, hiszen az ilyesmiről – véleményem szerint – elsősorban az érintetteknek kellene, kellett volna értesülniük. A mellékletben szereplő látványtervek megleptek. Jól esett a gondolat, hogy a faluért épül valami, ám elszomorított, kicsit fel is háborított a tervezet.
Ha rövid és tömör szeretnék lenni, annyit írnék, hogy a megvalósítandó betonösvény és a hozzá kapcsolódó elemek eltúlzottak, erőltetettek, tájidegenek, s – véleményem szerint (helyben élő kisgyermekes anyuka vagyok)- nem szolgálják a kitűzött célt.
2018. augusztus 17-én tudtam bemenni az önkormányzathoz, keresve a kifüggesztett dokumentumokat, amelyek alapján alaposabb és hivatalosabb betekintést nyerhettem volna a tervekbe, a helyesebb véleményformálás végett.
A hirdetőfalon nem találtam a dokumentumot, a település honlapján található link többször is vírusos, 18+-os oldalra irányított, de végül csak eljutottam az Ősjuhar Tanösvényhez. Leírást, a korábban emailben kapott látványterveket is tartalmazó hivatalos dokumentumot, vagy ahhoz hasonlót itt sem leltem, csak „Hozzászólás”-i lehetőséget és egy – vélhetően az önkormányzati hirdetőre korábban kifüggesztett, majd beszkennelt, s feltöltött oldalakat tartalmazó- iratot. Utóbbin kézzel írottan szerepelt, hogy a hivatalos – gondolom véleményezésre felkínált – dokumentum 2018.07.27. és 2018.08.16-ig volt kihirdetésen (bár ebben sem szerepeltek a látványtervek). Épp lekéstem, de talán szavaim még meghallgattatnak az illetékeseknél.
Mindenek előtt leszögezném, hogy nagyon örülök, hogy a település vezetése tenni próbál a falu lakosainak érdekében! Ez dicsérendő!
A módszert és a kivitelezést azonban egyáltalán nem találom szerencsésnek.
Elhibázott az, amire már utaltam, hogy a falu lakosaihoz szinte csak az utolsó pillanatban jut el az információ. Azt a való élet mindennapjai során szinte kizártnak tartom, hogy valaki naponta vagy akár hetente bejárjon az önkormányzathoz azért, hogy megnézze, esetleg került-e a hirdetőfalra valami őt érintő dolog. Bár lehet, hogy erre csak én nem szakítottam időt.
Úgy vélem, sokkal jobb tervek születtek volna, még ha minden bizonnyal több vita árán is, ha az ötlet megszületése után információt gyűjtöttek volna arról, hogy a lakosok mit, hogyan szeretnének. Nyilvánvaló, hogy a falu minden egyes lakójának egyaránt megfelelő végleges eredmény így sem született volna, de talán hasznos javaslatok nyomán kompromisszumos megoldás igen.
Az igazság az, hogy most azt sem tudom, hogy az általam begépelt sok-sok betű felesleges-e, vagy még nem elkésett.
A látványterveket nézve kisgyermekes (bár egyébként nem aggodalmaskodó) szülőként és lelkes természetvédőként megijedtem a betonösvény láttán. A minimál stílusú műkő vagy beton borítás jól mutatna egy modern városban, de nem hiszem, hogy illeszkedik egy tájvédelmi körzetben megbúvó szép kis faluba, mint amilyen Parádsasvár. A cikkcakk alakú járda ugyan nem hagyja felgyorsulni annyira a futó vagy kismotorozó, bicikliző gyerekeket, mintha az a szintvonalakra merőlegesen, egyenesen futna lefelé, de annyira igen, hogy a fordulópontokon esetlegesen balesetet szenvedjenek (egészen konkrétan: szétfejeljék a betonszegélyt). Persze elhangozhat, hogy ez egy GYALOGösvény, de ezt a játszótérre igyekvő gyerekekkel nehéz lesz megértetni.
Téli, fagyos napokon nem tudom, hogy a csúszásmentességet hogy oldják majd meg. Nyáron pedig (tartva az egyre sűrűbben előforduló hőségnapoktól) nem tudom, hogy hogyan lesz elviselhető a forróság. Olvastam, hogy fakivágást nem terveznek, de amennyire emlékszem, a telek jelentős része fa-, s így árnyékmentes. A remélhető fatelepítések -sikeres szárbaszökkenés esetén is- csak évek, évtizedek után nyújtanak árnyékot. Ez a tény a kisgyermekek, terhes anyák és nyugdíjasok, de például a szív-és érrendszeri betegségben szenvedők számára sem teszi vélhetően vonzóvá a tervezett tanösvényt. És akkor a mai világunkat átszövő interaktivitás-élmény elvárásainak problémakörét most még ki sem bontom. (Persze ez utóbbi nyilván tetemes költségterhet is magával vonna, ami feltehetőleg elkerülendő. Megértem.)
A látványterveken szereplő játszótér nagyon takaros, de ha kukacoskodni akarok, akkor a beruházás költségének igencsak kis százaléka jut erre. Ezt kisgyermekes szülőként szintén szomorúan fogadtam. Az árnyékra visszatérve: bízom abban, hogy a legmelegebb órákban a patakparti fák beárnyékolják majd a játszóteret.
Az igazság az, hogy a fentieket megállapítva feltettem magamban a kérdést, hogy valójában kinek, kiknek épül ez a tanösvény?
Bevallom a helyszínválasztást sem értem, hiszen tanösvényt általában egy szép, önmagában is értéket képviselő helyen létesítenek, hogy azt bemutassák. Itt lecsupaszítva a dolgot inkább arról van szó, hogy van egy üres telek, amin erőltetünk egy funkciót. Parádsasvár hihetetlenül szerencsés helyzetben van, hiszen a falu beékelődött egy erdőbe. Ezt nem szégyellni, hanem kihasználni kellene!
Kritikát megfogalmazni könnyű – gondolhatják, de javaslataim is lennének.
Azt a telket elfelejteném. A tanösvényt a falu széli erdőben vezetném, már meglévő turistaútvonalon, ahol egyrészt sokkal kézenfoghatóbb a természet, hiszen ott van körülöttem, az erdő árnyékot ad már a megvalósítás napjától. (A tanösvény mentén persze illene eltakarítani az odahordott szemetet, zöldhulladékot. Ha meghirdetnek faluszinten szervezett önkéntes munkát, jelentkezem.) Bizonyos távolságonként pedig elhelyezném a betoncikkcakk mentére tervezett ismertetőtáblákat.
A játszóteret inkább tudnám elképzelni a tekepálya mögötti területen, illetve a kultúrház és a templomkert közötti területen, ami egyrészt többé-kevésbé vízszintes, másrészt jelenleg is félárnyékos, harmadrészt sövény által körbekerített (gyerekek útra való kiszaladását lassítandó/megakadályozandó). Ahol korábban volt a kis játszótér, szintén hanyagolnám, hiszen nem a legszebb látvány a kocsma közönsége egy fejlődő gyermek számára.
Ha mindenképpen marad a tervezetben szereplő telek a tanösvény megvalósítására, akkor is előtérbe helyezném a tájba illeszkedést és a használhatóságot. Annyi jó példa van már hasonlóra országszerte. Tájékozódásként egy link:
http://minimatine.hu/izgalmas-tanosveny-gyerekkel/
A közelmúltban jártunk Sopronban, ahol a Károly-kilátóhoz vezető út mentén alakítottak ki meseösvényt, amely 1,5-12 éves gyerekeket szolgál, bár szülőként is jól szórakoztunk. Mivel 2018tavaszán adták át, nem szerepel az előbbi felsorolásban, interneten könnyen megtalálható. Lényeg, hogy nem erőltettek be az erdőbe valami oda nem illőt, hanem az ott is megtalálható anyagokból, így rönkökből, botokból, kövekből alakítottak ki valami olyat, ami vonzza a látogatókat és leköti a gyerekeket. Nekünk nagyon tetszett, talán onnan is meríthetnek/meríthettek volna ötleteket.
Észrevételeimet, javaslataimat magánszemélyként, parádsasvári lakosként fogalmaztam meg. A teljes hivatalos tervdokumentációt ugyebár nem ismerem, valamint ha a jogszabályi tájékozatlanságom miatt esetlegesen figyelmen kívül hagytam valamilyen (gátló) tényezőt, kérem nézzék el nekem!
Tisztelettel: