Dr. Missura Tibor 1915. szeptember 1.-én született Parádon. Kik voltak a szülei, milyen útravalóval indult? Édesapja, Missura Zsigmond, a sasvári üveggyár igazgatója. Édesanyja, született Knoll Mária az üveggyári munkásokat s a település minden lakóját orvosolta szükség esetén. Tibor a család második gyermekeként látta meg a napvilágot a mai Rákóczi u. 50. számú házban.
Milyen példát látott maga előtt a felcseperedő kisgyerek? Szülei intelligenciáját, szívósságát, édesapja határozottságát, vezetői készségeit, édesanyja céltudatosságát, empátiáját, emberi példamutatását: míg dr. Gedai Recskről bricskán Parádra ért, édesanyja az esetet rendszerint már el is látta. A kis Tibor ezeknél az elsősegély-nyújtásoknál mindig jelen volt, s ez a gyermekkorában mélyen beléje ivódott élményvilág képezte az egyik indítékát annak, hogy később orvosi pályára menjen.
Kiváló választásnak bizonyult számára ez a hivatás, melyet küldetésszerűen végzett. Ő valóban „született orvos” volt, s kétkezisége révén briliáns operatőr, óriási manualitással.
A magánéletben elbűvölő egyéniség, akiért mindenki rajongott… Érdeklődési köre az antik világtól a mai modernig mindenre kiterjedt.
Hogy mi alapozta meg ezt a szellemi nyitottságot, élénkséget? Gyermekkori élményei, neveltetése nagymértékben. 10 éves korától az egri cisztereknél nevelkedett, s szintén a cisztercitáknál érettségizett, immár Budapesten.
Anyai nagyanyja a parádi Károlyi kastélynak volt a „szigorú Kulcsárnője”. Károlyi Mihályné így emlékezik meg róla: „Egész Parádon Knollnétól, a gondnokunktól féltem a legjobban.”
Tibor szívvel-lélekkel kötődött Parádhoz és környékéhez, a Mátravidékhez. E tájhoz való kötődései mély nyomot hagytak benne.
Memoárjában olvashatjuk: „A hely a világ legszebb természeti szépségeivel rendelkezik, s ezt egy szóval Parádnak nevezik, a Mátra hegység északkeleti erdejében, a Tarna patak medrében.”
Amikor lehetősége nyílt rá, s Magyarországon volt, mindig meglátogatta szülőfaluját. Utoljára 2003. szeptember 1.-én, a születésnapján töltött egy éjszakát a sasvári Kastélyhotelben, bejárva az egész környéket. Szerencsére a szívéhez oly közel álló üveggyár még teljességében állt és működött.
A Pázmány Péter Orvostudományi Egyetemen 1941-ben vette át a diplomáját, s még ugyanebben az évben a kőbányai Horthy Kórházba, majd a Bajcsy Zsilinszky- Kórházba került a hírneves Réthi Professzorhoz, ahol megkezdődött Fül-orr-gégészeti kiképzése. Miután 1944-ben a kórház Katonai Kórházzá alakult, az István Kórházban kapott prof. Krepuska István osztályán asszisztensi állást. Innen párttagság hiányában mennie kellett. De miután már akkor jónevű szakorvos hírében állt, a fővárosi Péterfy Sándor utcai Kórház Fül- orr-gége osztályán alkalmazta prof. Fleischmann László, ahol nemsokára a helyettese lett. Főorvosi kinevezését megint csak elvhűsége, azaz párttagságának hiánya gátolta meg, de elismert szaktekintélyként, s közszeretetnek örvendő egyénisége miatt a kórház dolgozói 1956. október 30.-án a Forradalmi Bizottság Elnökévé választották. A Péterfy aulájában elhelyezett emlékplakett is erre az időre emlékeztet, a történelmi sorsdöntő pillanatokra, melyek megpecsételték, egyben megváltoztatták sorsát. December 8.-án letartóztatták, többek között Tóth Ilona medika állítólagos bűncselekménye miatt, s mikor ideiglenesen szabadlábra helyezték, hamarosan elhagyta az országot. 1957 augusztusában Bázelbe került, majd a német nyelvterületen sok városban vállalt helyettesítést. 1960-ban, saját kezdeményezése folytán lehetősége nyílt beiratkozni az orvosi egyetemre. Zürichben 1962-ben, 24 vizsga letétele után elnyerte a svájci orvosi diplomát. 1962- től saját rendelőjében, mint fül-orr-gégész dolgozott, s megszerezte a fej- és nyaksebészi szakosítást is. Két privát klinikán operált: St. Gallenben és Goldachban. Svájc szerte nagy hírnévre tett szert, s a svájciakon kívül tömegesen orvosolta a magyar pácienseket is.
Dr. Missura vezette be a modern mikroszkopikus fülsebészetet, azaz a hallásjavító műtéteket 1957-ben a churi kantonális kórházban, majd St. Gallenben. A szájpad-hasadék operációk is az ő nevéhez fűződnek a zürichi Fül- orr-gége klinikán.
Orvosként elhivatott humanista volt, de magánemberi mivolta is megragadott mindenkit: sziporkázó szellemessége, természetes, sohasem színlelt kedvessége, lényének derűje, társasági eseményeken vidám, „magyarnótázó” kedve szeretetet és optimizmust sugallt.
Szakmai írásai mellett – Magyarországon 9, Svájcban 11 cikk – a szépirodalommal is foglalkozott. 1992-ben jelent meg a „Magyarok Szent Gallenben” című német-magyar nyelvű könyve, melyet prof. Duft írásából fordított magyarra, s adott ki feleségével. A mű a kalandozó magyar őseink St. Galleni látogatását jeleníti meg, a St. Galleni apátsági könyvtárban található eredeti 9. és 10. századbeli források alapján.
Dr. Missura lefordított és kiadott 1995-ben egy füzetecskét „A St. Gallen-i Apátság kultúrája” címmel, amely tulajdonképpen bevezetőként szolgál a több mint 30 országban bemutatott svájci kiállítási anyaghoz.
1996-ban került sor második könyvének a kiadására. A négynyelvű (német, angol, francia, magyar) „Puttók”, a St. Galleni barokk könyvtár 20, fából faragott, különböző foglalkozást ábrázoló több mint 250 éves szobrocskáját mutatja be.
Felesége gondozta, állította össze és publikáltatta 2010-ben harmadik könyvét, az „Életem, hivatásom tükrében”című terjedelmében is grandiózus kötetet. E posztumusz megjelent memoár bemutatja pályáját, személyes sorsát, de a könyv örökbecsű, hiteles korrajz is egyben, melyet gazdag képanyag is magyaráz, díszít. A könyv a budapesti Accordia Kiadónál látott napvilágot. Dr. Missura Tibor visszaemlékezéseiben színes egyéniségével, kalandos, rögös életútjával ismerteti meg az olvasót. A könyvhöz CD is tartozik, melyen maga énekel és zongorázik. Vallomása mértékadó és értékmutató: „Otthonom és családom, valamint a ciszterciták intézeti nevelése egy életen át a Szt. Istvántól eredő keresztényi és a spirituális életfelfogást tették meggyőződésemmé a mai napig. Hányatott életem során, amióta1938-ban önállóvá lettem, foglalkozásom lett a hivatásom, mely a legnehezebb időkben is megengedte, hogy szeretteimnek anyagi támogatást nyújtsak. Három fiam mind önálló foglalkozású, Svájcban él. Feleségemmel immár 31 éve élünk boldog házaséletet, hat unoka és két dédunoka teszi ezt örömtelivé.” – írja könyvében.
1989-ben a Magyar Fül- orr-gége Társaság a Réthi Bronzéremmel és levelező tagsággal, majd 2000-ben Réthi Oklevéllel tünteti ki, az e területen kifejtett szakmai tevékenységéért.
1990-ben a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület tiszteletbeli tagjává választja.
1991-ben Arany-, majd 2006-ban Vas- Díszoklevelet kap a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen.
2000. október 14.-én felvételt nyer az ’56-os Lovagrendbe, s a Nagykereszttel tüntetik ki a forradalom idején kifejtett munkásságáért.
2012. április 4.-én a Magyarok Világszövetségének Elnöksége Oklevelet és 1956-os Emlékérmet nyújt- posztumusz, a feleségének- a forradalom alatti áldozatos tevékenységéért, s a Péterfy Sándor utcai kórház 62 személyes Mentőcsapatának megszervezéséért.
Szívvel- lélekkel orvos volt, s magyar hazafi maradt mindvégig, külföldön is, a 2008. december 30.-án St. Gallenben bekövetkezett elhunytáig.
Emléke ma is sokakban él, sokakat éltet – emlékét örökké ápolják szerettei, tisztelői, barátai.
1972-ben született Eger városban.
Kinczel Rózsi – író, költő, zenész